Néha belehalok. Minden gyerek más. Van, akinél elég szépen kérni. Elmondom az okot, megcsinálja. Nincs konfliktus. És van, aki egész máshogy működik.

• Tomi! Rakd el a legódat – szólok határozottan. Rámnéz, azzal a gyönyörű, nagy szemeivel és…
• Nem – hátra hőkölők. Mi van???? Mi az, hogy nem? Próbáljuk meg újra. Nagy levegő, higgadtság. Menni fog.
• Kérlek, rakd el a legódat – lassan mondom. Nem emelem fel a hangom, de érzem, belül már remegek.
• – Nincs benne indulat. Egyszerű közlés. Határozott.
• Tedd –el – a legódat. Most. Azt kértem! – szólok egy oktávval feljebbről. Tomi unott közönnyel újra megszólal.
• Nem.

Összemegyek 3 évesbe. Kicsinek érzem magam. Tehetetlennek. Kétségbeesettnek. Őt meg nagynak! Ezzel az egyszerű, rövid szóval, amit nekem olyan nagyon nehéz bármikor, bárkivel szemben is kimondani, úgy játszik velem, mint Mozart a zongorán. Nem. Ez így nagyon nem oké! Ez így nem működhet! De mi a fenét csináljak? Fenyegetőzzek? Zsaroljam? Az annyira kiábrándító! Izzadok, gyomrom borsó. A fenébe! Ne már, hogy ő diktáljon! Az nem jó. Neki sem. Én vagyok a nagy. Én vagyok a nagy. Én vagyok a biztonság, felelősség. Rohadt élet!

Nem lehet belépni a szobába! Tegye már el azt a kurva legót, mi ebben olyan nehéz? 3 perc, csak be kell dobálni a dobozba!!!

• Ha nem teszed el a legót, nem gépezetsz! – szégyellem magam. Idáig süllyedtem? Idáig, bassza meg.
• Nem érdekel. – szól vissza teljesen hidegen.

Érzem, ahogy megy fel bennem a pumpa. Tehetetlenül vergődöm.

Tuti élvezi! Hú, hogy az a jó…. ! Pontosan tudja, hogyan manipuláljon, mit hogyan kell mondani. Utálom, mikor ezt csinálja. Nem maradhat elől a legó. Hogy vegyem rá? Kattognak a kerek. Ő meg fekszik az ágyon, és kíváncsian néz rám. „Na, most mit lépsz anya?” Meg tudnám fojtani. De nagy levegő, minden oké.

• Gyere! – váltok taktikát. – Segítek. Nézd! Látod, csak beleteszed ide. – „Ezt elbénáztad. Megvárom, míg semmi legó sem marad. Nagyon gyenge vagy!” Szinte hallom a gondolatait. – A többit most Te! Gyere, légy szíves. – Rég elvesztettem a játszmát. Igazából már sok-sok éve.