A múlt elmúlt. Nincs hatása. Csak a jelennel kell foglalkozni! Na ezek azok a bullshit klikk kattintó, manipuláló mondatok, amiknek boldogan bedőlünk.  Miért?Mert mindannyian gondtalan életre vágyunk! Mert boldogok akarunk lenni! Mert a múlt fáj, meg ki emlékszik már rá, és túl büszkék vagyunk…

Boldog akarsz lenni? Azt akarod, hogy legyen egy kapcsolatod, ahol szeretnek, ahol viszont szeretsz? Ahol megvan a kötődés ,de szabad is vagy? Ahol értékelnek, megbecsülnek? Ahol van miért? Van cél és napsütés, és vidámság, és nevetés? Én olyan szerencsétlen vagyok! Engem senki sem szeret!…

Kövesd az elbeszélő fejlődését az önelfogadás és gyógyulás útján, ami inspirációként szolgálhat a hasonló helyzetben lévőknek.  - Itt ültél velem szemben… - Igen, emlékszem. Emlékszem arra az összetört, szürke emberre. Színek nélkül. Mosoly nélkül. Csak a fájdalom volt velem. - Szégyellted…

Mi a baj az egyedülléttel? Baj! Rögtön egy minőségjelzővel kezdem, egy ítélettel. Egyedül vagy? Biztos akkor te is ilyen meg olyan vagy… Felelőtlen! Kötődésre képtelen! Önző! Feminista! Szoknyapecér (használja még valaki ezt a szót?)! Gond van veled! Valami nem oké. Pszichopata! Agresszív!…

Ezt éreztem, mikor pár perccel ezelőtt kiszállítottak egy létrát. Függetlenség és szabadság. Már elérem a plafont. Éveken át nem vettem létrát. Vártam. Reméltem, majd valaki segít feltenni a függönyt. Felfúrni egy polcot (ez a poszt még mindig szabad). Egy férfi. És nem akartam létrát venni.…