A múlt elmúlt. Nincs hatása. Csak a jelennel kell foglalkozni! Na ezek azok a bullshit klikk kattintó, manipuláló mondatok, amiknek boldogan bedőlünk.  Miért?Mert mindannyian gondtalan életre vágyunk! Mert boldogok akarunk lenni! Mert a múlt fáj, meg ki emlékszik már rá, és túl büszkék vagyunk…

Hogy is vagyok? Jelenleg alig bírom mozgatni a jobb lábam térdtől lefelé. Fáj a térdem, fáj a vádlim. Fizikálisan nagyon el vagyok fáradva. Figyelem, hogy hol vannak a határaim. Tanulom ebben is magam. Számomra ez egy újabb fejlődés, egy változás. Mert mindig, hogyha változik egy körülmény…

   Mindjárt ott vagyok -, mondom a telefonba és szaladok le a lépcsőn. “Ma csak kávézunk, nem hagyom, nem hagyom… “  Egyedül vagyok, végtelen csendben. Nem szólnak hozzám, már nem szólok. Kirekesztődtem és kirekesztettem magam. Önsorsrontó védelem. De védelem.   Néha megpróbálok barátkozni…

Egyszerűnek tűnik a kérdés és a válasz nyilván az, hogy nem. Segítőként nem mehetek oda valakihez, hogy “szia, szerintem jót tenne neked egy séta, mert úgy látom, hogy..”.   Meg kell várnom, hogy megszülessen a másikban az elhatározás: változtatni akar. (És ez az a pont, ami miatt ez a cikk…

Szoktál büszke lenni magadra? Mit csinálsz, mikor elérsz egy célt, mikor valamiben sikerélményed van? Megállsz, megszemléled, elmosolyodsz, megdicséred, megjutalmazod magad? Ki mered mondani, hogy "ezt jól csináltam, ügyes vagyok!" Vagy akár azt, hogy "megérdemlem a sikert!" "Jó vagyok!". "Elégedett…

A minap egy olyan kép ugrott be, miközben a "valóságunk meghamisítása" témán gondolkoztam:  áll egy ember és zsák van a fején.   Ilyennek képzelem azt az állapotot, amikor nem hallgatunk a belső hangunkra. Mikor elfelejtünk bízni önmagunkban. Mikor nem húzzuk meg a határainkat. Mikor nem követjük a…

Boldog akarsz lenni? Azt akarod, hogy legyen egy kapcsolatod, ahol szeretnek, ahol viszont szeretsz? Ahol megvan a kötődés ,de szabad is vagy? Ahol értékelnek, megbecsülnek? Ahol van miért? Van cél és napsütés, és vidámság, és nevetés? Én olyan szerencsétlen vagyok! Engem senki sem szeret!…

Te sem érted, miért gond egyeseknek, ha olyan jóban vagy anyukáddal? Téged is bosszant, hogy bizonyos nők, vagy férfiak elvárják, hogy saját lakásod legyen 30+ évesen? 40+ évesen? Hogy kérdőre vonnak, miért nem élsz még egyedül? Gazdaságilag egyáltalán nem éri meg! Főleg ilyen albérletárak mellett.…

Abban hiszek, hogy a szeretet és az empátia az, ami végül gyógyít. Az elfogadás. Feltétel nélkül. Elvárások nélkül. A megtartás. A biztonság. Akkor erős leszel. Akkor Te is képes leszel elfogadni magad. Szeretni magad. Csak ennyit tudok neked adni. Másom nincs. Nincs varázspálcám, bölcsek kövem,…

Kövesd az elbeszélő fejlődését az önelfogadás és gyógyulás útján, ami inspirációként szolgálhat a hasonló helyzetben lévőknek.  - Itt ültél velem szemben… - Igen, emlékszem. Emlékszem arra az összetört, szürke emberre. Színek nélkül. Mosoly nélkül. Csak a fájdalom volt velem. - Szégyellted…