A szó mágia. Varázslat. Kimondom, szeretlek, és hirtelen melegség áraszt el téged, mosolyra húzódik a szád, kisüt a nap. Vagy gyomorgörcsöd lesz, hogy „Hú, most nekem is azt kéne mondanom???” Hatása van. Hatással vagy rám minden pillanatban, mikor kinyitod a szád.

Ha te egyszer kinyitod a szádat, ha egyszer elkezdesz beszélni! – Rögtön hallom ezt a mondatot, képet társítok hozzá, emléket, élményeket. Hallom a közönség nevetését, egész érzésfolyam áraszt el.

Azaz nem csak a szavaknak, hanem  a hanglejtésnek, a ritmusnak, a beszéd dallamának is hatása van. Olyan bűvésztrükk ez, amit nap mint nap csinálunk, sokszor mégsem vagyunk tudatában a következményeinek.

A minap egy rövid párbeszéd zajlott le köztem és egy barátnőm között. Írásban. (Kettes, hármas számú faktor likvidálva.)

• Szerinted ezek jól állnának? Töltött galamb, vagy épp ellenkezőleg? – az üzenethez két fénykép került csatolásra, 40 kilós modellekkel. Én nem 40 kiló vagyok.
• Az első szerintem nem rossz, a másodikban nem vagyok biztos.

Online ruha rendelés a kontextus. Itt mindig bajban vagyok, hisz a képen a legtöbb helyen – szerencsére nem mindenhol – olyan hölgyeket öltöztetnek fel, akiknek tökéletes alakjuk van. A tökéletes relatív fogalom! Nálam a kor elvárásait jelöli, azaz kerek popsi, lapos has, látható méretű mell – és amilyenből kevés szaladgál az utcákon.

Online, azaz nem tudom felpróbálni, nem látom előnyös-e, vagy sem. Tippelek, mint az ötöslottóban. Elképzelem picit kerekdedebb formákkal itt-ott, nagyobb cicikkel, kisebb lábakkal, keskenyebb vállakkal. Átszabom, levágok az aljából, a derekát jobban összehúzom. Aztán feladom. Szárnyaló képzeletem ketrecben repdes és nekicsapódik minduntalan a rácsoknak.

„Igen, igen, automatikusan összehasonlítgatom magam az egyetlen referencia személlyel, aki fiatal, üde, és az a foglalkozása, hogy jól nézzen ki.” Figyelmeztetem magam ujjrázva, úgyhogy duplán is a sarokba állok bűnhődni azért, mert 1. nem 20 éves vagyok 2. bántom magam, mert nem 20 éves vagyok 3. még le is szidom magam, hogy bántom magam.  A kedvem úgy zuhan hirtelen 10%-ot, mint az euró árfolyam decemberben.

Na de, vissza Roxfortba. Mi a fenti párbeszédben a különleges? Amikor elolvastam a választ, hirtelen elsötétült az ég (este tíz volt, így nem meglepő), hűvösebb lett a levegő, és enyhe lehangoltságot és csalódottságot éreztem. (És nem CSAK azért, mert nem kezdett el a barátnőm vigasztalni, nagyokat bólogatni, hogy rajtam minden ruha annyira szexin áll, és csodálatosan, hogy a kérdés fel sem merülhet, azonnal vásároljak be 3-3 darabot mindegyikből, és nem Tünderkeresztanya, hanem Demóna leszek benne.)

Aztán megvizsgáltam jobban a szavakat. Megvizsgáltam, mit is jelent a mondat valós tartalma. Drasztikusan lecsupaszítva.

Ha megfigyeljük, ebben a rövid üzenetben kétszer is szerepel a NEM szó. Ezenkívül a ROSSZ. És a második mondat értelme az, hogy bizonytalan vagyok, ami jól reflektál az én akkori állapotomra és kétségeimre.

Azaz az eleve instabil állapotom kapott egy plusz lökést, valamint egy csomó negatív szót, amitől el is dőltem, mint a fa. NEM. NEM. ROSSZ. Ra-ta-ta-ta….

Ahogyan beszélünk, amilyen szavakat használunk jellemző a gondolkodásunkra. Mikor megtanulunk egy idegen nyelvet, nem csak a szavak fordítását tanuljuk meg, hanem az adott nép élethez való viszonyát, reakcióját, a problémamegoldását.

Egyszer hallottam egy történetet, amit egy hölgy mesélt. Vagy egy úr. Vagy… Adódott egy élethelyzet, és sehogyan sem sikerült zöld ágra vergődnie benne. Tiszta depi lett. Aztán elkezdett róla németül, vagy spanyolul, már nem tudom melyik nyelven beszélni, de a lényeg az, hogy azon a nyelven egészen másképp élt, másképp strukturálta a dolgokat, és kitalálod mi történt? Rögtön rájött a megoldásra. (Ha gondod van a nyelvtanulással, csak válts perspektívát!)

Azok a szavak, amiket használok, én magam vagyok. Olyan ez, mint egy festmény. Én a vászon, a szavak a festék. Milyen színeket viszek fel? Vidámakat? Sárgát, zöldet, rózsaszínt? Vagy feketét? Sötétet? Világosat? Egyszínű? „Nem. Nem. Talán. De. Jó. Rendben” vagy kavalkád, farsangi forgatak?

Figyeld meg pár napon keresztül, hogyan beszélsz! Vagy hogyan írsz! Figyeld meg, milyen hatással vannak rád a szavaid, a mondatszerkezeteid. Milyen érzéseket keltenek benned saját papírra vetett gondolataid? Mennyire tükrözik akkori hangulatodat? Mit varázsoltál? És mint varázsló, milyen porral szórtad be a körülötted levőket?