Eredmény. Mérhető, vonalzóval, százalékokkal, kimutatásokkal, statisztikákkal. Célok, versenyek. Első helyezett az olimpián. A negyedik neve a homályba vész, pedig ugyanazt az energiát tette bele a felkészülésbe, ugyanazt az időt, ugyanannyi áldozatot hozott. Min múlt minden? Egy pillanaton.

Eredmény. Elvárások. Büntetés. Megtorlás. Elégedetlenség. Önértékelés hiánya. Izzadság. Szenvedés.

Úgy nőttem fel, hogy egy valami számított: az eredmény. A sikert jutalmazás, a kudarcot büntetés kísérte. Már a bilin ülve. Az iskolába. Felszereléshiány? Fekete pont! Egy napra nem készültem? Egyes. Az egész éves jegyem oda. Hibázok? Levonás. Szobafogság. Véleményt alkotok? Elfordulás. Szakítás. Agresszió.

A munkámat KPI adatok alapján becsülik meg. Hány rendelést tudtam ma bevinni? Hány perc alatt oldok meg egy feladatot? Hány potenciális vevőt tudok rávenni, hogy megvegyen egy számára teljesen felesleges terméket? Mekkora az eladási statisztikám?

Hány kapcsolatom volt? Hány évig tartottak? Hány forintot sikerült közösen megtakarítanunk? Hány gyerekem van? Mekkora házban élek? Hány kocsim van? Hányszor megyek nyaralni egy évben? Hányszor szexelek a párommal hetente? A) 1-15-15.000.000-2-150nm-2-2-3 = boldog és eredményes ember vagyok B) 15-max 8-0-2-45nm-0-1-0 = balfék

Eredményes a társadalom szemében. Gazdasági hasznot hozok, nem csinálok nagy károkat, megyek a nyájjal, nem járok tüntetni, megbízható vagyok = hozom az elvárt szintet, nem zajongok, nem látszódom, meghúzódok a háttérben.

Miben mérhető a lélek eredménye? Mikor sikeres egy terápia, a személyiségfejlődés?

Fejlődni. Magasabbra jutni. Meghaladni. A régit eldobni. Egyesülni az univerzummal és megvilágosodni. Ó, ti pór nép! Ti egyszerű „gyermekemberek”!

Fejlődni… Hm. FEJ A fejlődés csupán a fejben létezik? Mint a számok, statisztikák? A fejlődésben hierarchia van. A fejlődés elnyomás.

Fejlődök a karrieremben, egy képességben. Ügyesedek. Technikákat tanulok. De tehet-e fejlődni a szeretetben? Lehet-e fejlődni a tapasztalásban? Lehet-e fejlődni a boldogságban? Lehet-e fejlődni a békében, nyugalomban? Lehet fejlődni az önismeretben, vagy ez csupán egy tévesen használt szó és kifejezés ebben a kontextusban?

Talán kekeckedés ez az egész. Szavakon, értelmükön való lovaglás. De a szavaink meghatároznak minket. Meghatározzák az élethez való hozzáállásunkat, a gondolkodásunkat. Ennek a századnak a szava: a fejlődés. A technológia. Növekedés. Növekedik a sebességünk, az épületeink, az elvárásunk, pénzforgalmunk. A magasabb a jobb! És lám! Soha nem voltunk ennyire magányosak, zárkózottak, megkeseredettek, elszigeteltek mint most. De biztosan nincs összefüggés a két folyamat között!

Wiki szótár szerint:

Fejlődik. Jobbra jut.

Eredet: payilu (alakul) < puy (válik valamivé)

Teljesen semleges jelentés. Nem hordoz értékítéletet.

Vajon jobb-e a nyár, mint a tél? A nappal, mint az éjszaka? A föld, mint a levegő, vagy a szél, a víz?

A vektorjainkkal, mennyire távolodunk el a belső egyensúlyunktól, a természet kör ablakzataitól?

Csak egy plusz érdekesség, amit feldobok, mint töprengő: magány < magán < maga < mag = test.