• És mégis hogy gondolta ezt? Pácienseket fogadni! Mit csinál velük?
• Beszélgetek.
• De hogyan? Milyen módszerrel? Gestalt? Fókusz? TA? Pszichodráma? Bodywork? Sématerápia? Analízis? Milyen iskolában tanult? Mi az akkreditált száma?
• Mondja…. Álmodott mostanában valamit?
• Nem! Miért kérdi?
• Semmi, semmi. Eszembe jutott egy gondolat.
• De ne terelje el a bizottság tagját! Ez most fontos kivizsgálás!
• Orvosit végeztem. Nem tudom mi az a Gestalt, meg fókusz, meg a többi, amit itt hadovált. A hipnózist persze, azt igen… De a kérdésére válaszolva, nem uram, nincs hivatalos módszer arra, amit csinálok.
• Ez felháborító! Abszurdum! Hogy jön maga ahhoz, hogy…. És… Van sajátélménye?
• Rengeteg élményem van.
• Végre! Végre, ez már valami. Kérem sorolja fel, milyen munkákat végzett.
• Furán beszél. Most az élményeimre kíváncsi, vagy a munkásságomra?
• Pff… Az élményeire.
• Jártam Franciaországan.
• Ne csináljon ebből viccet!!!
• Mondja ki az első szót, ami eszébe jut arról, hogy vicc.
• Uram, nekem erre nincs most időm.
• Ebben egyet értünk. Kérem távozzon
• Na de Mr Freud….!

Hogy született volna meg a pszichoanalízis, ha Freud azt mondja: nem fogadhatok klienseket, mert nem tanultam pszichoanalízist 6 éven át, amit megelőzött 4-5 éves egyéni terápia, heti 2-3 alkalommal? Ha nem kezdi el csinálni azt, amiben hisz? Amihez olyan BELSŐ tudása van, ami nem megszerezhető? Ha eltántorodik az első pár páciense után, ahol hibákat vét. Rosszul kérdez, rosszul következtet, rosszul segít. Lehet-e rosszul segíteni?

Hogy születne meg BÁRMI új, ami még nem volt, ha az, aki fel/ki/megtalálja, hasonlóképpen gondolkozik?

Mennyire bátortalanítanak el a nagyok gondolkodása, módszerei? Állítjuk őket piedesztára és tekintünk rájuk mint egyetlen követendő példa? Mennyire gátolják a kreativitást, az alkotást, a felfedezést, a létrehozást, az önmagunkba vetett hitünket a készen elénktolt nézetek? Ahelyett hogy inspirálnának, mankóként használjuk őket, míg elsorvad a lábunk.